Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

<32

pedig Pünköstig mindenap állva végezték, liolott az efztendonek egyéb réfzein és napjain mindenkor térdelve imádkoztak, és tsak az Evangyeliommak olvasása alatt állottak. Azonban ezen Önmagában lielyes fzokás már IV-dik fzázadnak elején lálfzott a’ divattyábol mintegy vefzteni, mivel az I-ö Nicaea- béli közönséges Ggiilekezet (can. 20.) parantsolólag meghagyta, hogy a’ hívek minden Vasárnapon állva és nem térdelve imádkozzanak. Ezen rendelés ellen a’ IV. Carthágói Zinat (098. cap. 82.) azokra nézve tett kifogást, a’ kiket az egyházi fenyíték nyilvánvaló penílentzia alá vetett; és azt akarta, hogy minden Vasárnapon, Iiusvét iideje alatt is térde- pölve imádkozzanak. Hihető azért, hogy a’ Nap- nyugotiak az Oltári Szentségei legalább Husvét táj- ján állva vették magokhoz úgy, mint a" Napkeletiek (I. Réfz. 156-dik lap). ’S így is tágasabb értelemben már a’ Vasárnapokat, és a’ Husvét üdéjét is állások üdéjéhez lehet fzámlálni. De

2- fzor Tulajdonabb értelemben állások napjai voltak a’ Szerda és Péntek, vagy Péntek és Szombat napok; a’ miről már az I-sö Réfz. 42 lap. és az éppen elobbeni $-ban bővebben fzóllottunk. Megmeg

3- fzor Romában volt az a’ különös fzokás, hogy a’ Pápák főképp a’ fzoros böjti, úgy mint Advent, Nagy Bojt, Kántor és Vigiliák napjain az Istenifzolgálatot mindennap más és más Templomba rendelték, a’ hová őket a’ Papság és a’ nép processio gyanánt késérte. Az illyen Istenifzolgálatok Stá-