Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

52

„ a’ miket vettél, megmaradgyanak.“ Ugyanazon fzent Atya másutt (Horn. 8. in Gén.) ezeket írja i „Böjtnek mondom a’ vétektől magatartoztatását ; „ mert az étektől magatartoztatása azért fogadtatott „ el, hogy a’ testnek nyers erejét zabolán tartsa. „ A’ ki böjtöl, mindenek előtte fzükséges, hogy a’ „ haragot győzze meg , fzelídséget és kegyességet „ tanullyon , töredelmes fzívvel birjon, otsmány „ kívánságokat űzzön el, fzemei előtt hordozván az „ Örök bírónak a’ ízemét, kinek itélo fzéke sokkal „ feljebbvaló, mint hogy pénzzel megvefzteget- „ tethessék, azokon uralkodgyon, alamizsnálkodás- „ ban adakozó legyen, semmi rofzat a’felebaráton „ esni ne engedgyen. . . Ez az igaz böjt.“ Szent Leo Pápa pedig (Serm. 4. de Quadrag.): ,,A’ hitet-* „ lenektől megfeddefünk, és a* mi vétkünk miatt „ a’ gonofz nyelvek religiónak kisebbségére fegy- „ verkeznek, ha a’ böjtölöknek erköltsei ar tökélle- „ tes tartoztatásnak tifztaságátol külomböznek. Mert „ nem az étektől való magatartoztatásban egyedül „ áll a’ böjtnek veleje, nem is üdvösségesen vona- „ tik el a’ testtől az eledel, ha tsak a’ hamisságtól „ el nem vonatik az elme“ (tartsd öfzve De Cons, Dist. y. c. 25.).

’S azért mindenek előtt rofzul böjtöl az, a’ ki jóllehet hogy a’ testét éhséggel hervafztya, és sa- nyargattya, hanem e’ mellett külömbféle bűnökkel magat fzint’úgy terheli mint más nem böjti napokon 5 mintha az Istennek a’ test éhségében telne a*

ked-