Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
27 fzemeink előtt visellyiink , lia a’ Szenteknek ollyan tetteit követtyiik, mellyck a’ mi hivatalunkra, és vifzonyinkra illenek, ha arról meg nem felejtkezünk , hogy a’ Szentek tifzteletének efzköziil kell fzolgálnia arra, hogy az Istenhez való imádságunk elevenebb, bizodalmasabb, és örvendetesebb legyen» nem kell attól tartanunk, hogy az, a’ mi sokaknál megtörténik, babonaságra elfajúllyon. Ellenben ha a’ Szentek tifzteletét a’ Religio mivoltához tartozó dolognak tartyuk, ha azon fzerfelett sokat építünk, ha azoknak minden tetteit vaktában, és minden meg- válafztás nélkül követtyiik a’ nélkül, hogy megvis- gallyuk, ha reánk illenek é, vagy sem; vagy ha a’ Szentek tifztelete nem az erköltshöz, és ez által ér- demlendo boldogsághoz, az Istenhez vezet; vagy talán abban mint a5 tökélletességnek fo garáditsában megnyugfzunk, akkor mi a’ Szentek tifzteletét fonákul vefzfziik, és a’ minek efzköziil fzolgálnia kellene, tzéllyá tefzfziik ; az egéfz rendet öfzvezavarjuk. Ez pedig lehetetlen, hogy az Isten előtt kedves legyen. Ojjuk magunkat az illyen babonás ajtatosság- tol, melly az igaz jámborságnak ellensége. Ezzel tsak elaltattyuk magunkat, és midőn azon fzertar- tásokban, mellyekkel a’ Szentek iránt való tifztele- tiinket kifejezzük, megnyugfzunk, se az Istennek ös- méretében, sem az erköltsnek követésében, sem az üdvösségnek megefzközlésében előbbre nem menünk i ’s így az igaz Religióban megfogy atkozunk. Kössük ezeket is Egyház napján a’ fzíviinkre, és iidvösségesen fogjuk azt ülleni. 9°. §.
