Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
258 Ben 2o4.es 252. lap. volt a’ fzó) semmi nyomát sem vehettyiik ki annak, liogy az Oltári Szentséget vagy Processiojárással az utfzákon környülliordozták, vagy a’ Templomban a’ Misének Tntroitusa előtt egéfz annak végéig köz imádásra kitették volna úgy, bogy azt kiki láthassa, a’ mi mostani üdöben annyira fzokásba jött, annyival is inkább , hogy a’ régi A- nyafzentegyház ezt a’ Szentséget nem tsak a’ hitte- lenek (increduli), hanem a’ Katechumenusok előtt is sok fzázadig titkolta, vagy arról tsak nagy óvással fzóllott elottök ; sőt még a’ hívek is tsak akkor látták, mikor a’ Misének Communioja alatt az Ur afz- talához mentek; a’ mint ez még most is megvan a’ Görög fzertartásuaknái. Üdővel a’ Szentséget ezen fzavakra: omnis honor et gloria köz imádás végett fel kezdték emelni; a’ mostani Úr mutatása pedig XII. és XIII-dik fzázad olta gyakoroltatilc. Az A- njafzen tégy ház ezen gazdálkodásmóddal kétség kívül arra ügyelt, hogy az Oltári Szentségnek titka a’ mindennapi látással közönségessé ne tétessék, és annak tifztelete meg ne tsükkennyen. Azonban XXII-dik János Pápának üdéjétől, mintegy 1316-dik efztendötöl fogva, vagy is miolta az Ur napi Procession a’ Szentséget az útfzákon körnjailhordozzák, fzokásba jött azt a’. Templomban is köz imádás végett e’ végre kéíziiltt magosabb egy talpra kitenni; noha eleintén a’ Processio alatt nem ollyan edényekben környülliordozták, hogy azt ü- vegen kerefztiil lehetett volna látni, minők a’ mostani mutatók (ostensorium, monstratorium) hanem lát-
