Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

253

ünneplésre és Precessíora vagy a’Templomban vagy azon kívül kívántainak, különösen pedig, hogy külön helyeken a’ világnak négy tájéka felé ugyanannyi difzesen ékesített Oltárok állíttassanak fel, és hogy minden állapotú emberek, a’ kik a’ katolika lleligiót követik, tifztességesen megjelenő venek, hogy ezen egyházi religiój fzertartással nyilván vallják a’ hiteket.

Mikor minden kéfz, legtsinosabb fejér fzinia ruhában a’ Pap vagy egyedül, vagy más fzolgáló Papokkal jeles nagy Misét végez, melly alatt két ostyát consecral, az egyikét az Áldozatra, mellyet Communiora magához vefz , másikot pedig a’ Processiora , mellyet mutató edényében a’ fzent fzekrény- be a’ Mise végéig félre tefz, kivévén , ha fzokás volna mint p. o. a’ Káptalanokban már előtte való napon conseeralni, és az első Vetsernyének alkalmatosságával előbb a’ Templomban Oltári Szentséggel kis Processiót járni, azután pedig azt köz imá- dásra kitenni.

Mise után a’ Pap fejér fzínű Pluvialet vefz magára, kivefzi a’mutató edényt, füstöli fzokás fzerént a’ benne lévő Szentséget , egy fátyolt vet a’ nyakába , mellyel tifzteletböl betakarja a’ kezeit, úgy fogja a’ Szentséget, és vele a’néphez fordulva elkezdi az éneket Pange lingua gloriosi — folytattya a’ Kar, vagy vele a’ nép is, és á’ Processio megindul. Az alatt előre vitetik a’ Kerefzténj'ségnek győzedelmeskedő záfzlója a’ kerefzt, követik a’ gyermekek, a’ felserd.ültt ífiak, és a’ meglett emberek, kik közül * ' ■ - a’