Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
236 é> Törvény, annak helyébe új Testamentom, új áldozat, új Papság következett, nints is másban hanem egyedül ts'ak Ö benne, és ö általa minden üdvösség. Nem győztek a’ nemzetek az Apostolok bátorságán , tudománnyán, és erőbefzédén tsudálkozni, és hogy a’ kik Zsidó, és talán Görög nyelven kívül többet nem tanultak, most a’ világnak mind valamennyi nyelvén pedig olly tökelletesen fzóllnak , hogy kiki őket megértheti. Sokakat olly hathatósan érdeklettek ezek , főképp minekutánna Péter alkalmatos egy befzéddel velősen előadta a' dolognak mivoltát, és az Apostoltársait , kiket mint réfzegeket némelly idétlen gondolkodásúak kinevettek , védelmezte volna, hogy azon napon három ezer ember tért a’ Kristus hitére (Ap. Tsel. II.). O rvendetes azért, és kiváltképpen való emlékezetre méltó minden kerefztény előtt a’ mái nap; mert jóllehet hogy Nagy Pénteken fzakadt vége az O Testamentumnak, mikor Kristus Urunk a’ ke- refztfán kiadta az Ö fzent lelkét, és akkor kezdett az új Törvény sikeres lenni: mindazonáltal ezen a’ napon történt ennek nyilvánvaló hirdetése fpublica- tio) , és az elobbeninek helyébe való jeles állítása ; égyfzer’smind pedig a’ Szent Lélek is az ő fzentelo malafztyának kintseit az A nyafzen tégy házba legelő- fzör, és ollyan foganattal kiöntötte, hogy alig kezdtek az Apostolok mint Kristus követi, és az Ő titkainak kifzolgáltatói a’ világnak játékfzínérc kikelni, már is nem földi termefztmények gyümöltsivel, hanem Kr is tusnak drága vérén megváltott, a' Szent Lé-
