Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

229

parantsolatokat adott nékik a’ Tanításának hirdetése, es az Orfzágának terjefztése iránt; és hogy nagyobb bizodalommal eljárjanak az ő tifzlekben, tsu- daerővel felfegyverkeztette őket, úgymint hogy ördögöket űznek, új nyelvekkel fzóllnak, ha valami halálost ifznak, nem árt nékik, betegekre tefzik a’ kezeiket , és meggyógyíttyák. Végtire meghagyta nékik , hogy Jerusalemben maradgyanak , el sem mennyének onnan addig, még a’ Szent Lelket el nem vefzik. Ezekután kivezette őket az olajfák he- gt^ére Betnnia réfzéröl, a’ hol midőn felemeltt kezekkel áldást mondana reájok, elválék tolok, és a’ mennybe emelkedők, a’ mint előre megjövendölte (Ján. XIV, 2, 3. XVI, 16. XX, 17.). Nem győzték tsudálni a’ Tanítványok dítsőségesen felma- gafztaltatott Mestereket, kit a’ fzemeikkel addi.g követtek, npg az egekbe el nem rejtezett. Állottak a’ helyen mint a’ megmerevedett kőbálványok, mikor elragadtatásokból két fejér öltözetű Angyal Őket felköt tötte , kik egyfzer'smind bizonyították, hogy Jesus, kit most mennybe láttak menni, eljön még egy- fzer megítélni az eleveneket, és holttakat. Addig pedig ül a’ Mindenható Atyának jobbján , és a’ híveknek léikéin, mint az Anyafzentegyháznak feje, Fo-Papja, és Királlyá uralkodik (Márk. XVI, ig. Luk. XXIV, 44—53. Ap. Tsel. I, 1—4i.),

Ezen ditsoséges mennybe menetelnek emlékezetét jeles Ünneppel ülli az Anyafzentegyház Husvét után negyvenedik napon, melly mindenkor ötödik A asárnap után való Tsülortök , azért deák nyelven

Aacen-