Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
176 az Istenhez, ki őket dorgáílya , hogy sem jőteté- mennyeivel, sem a’ Próféták fenyegetéseivel a’ bálványimádástól, és egyéb vétkeiktől ki nem térnek, holott 6 mind ezekkel tsak az irgalmasságát mutat- tya nékik: a’ másik pedig a’ Törvényből (II. Moy. XII, i—12.) az Isten parantsolattyát foglallya magában, melly fzerént kellett a’ Zsidóknak az első húsvéti bárányt még Egyiptomban feláldozni , elké- fzíteni, és megenni. Mind a’ kettő az emberi nem^ zetnek bűneire mutat, mellyekért ma az Isten bá-*- ránnya a’ kerefztnek oltárán feláldoztatok. A’ két Letzke között egy Tractust mond , melly az Isten igazságán, és irgalmasságán megrémültt léleknek kifejezéseiből áll, azután egy imádságot, mellyben könyörög, hogy valamint Judás a’ vétkének, a’ lator pedig az ő megtérésének illendő jutalmat vette: úgy mi is Jesus Kristus érdemi által a’ régi bűneinktől kitifztulván, a’feltámadásnak kegyelmét nyerjük meg. Ezennel kezdődik a’ Passio fzent János Evangyelista fzerént azon fzertartásokkal, a’ mint erről fellyebb (108. <$-ban) volt a’ fzó. A’ Passio után a’ Pap két két imádságot, az elsőt ugyan Praefatio , a* másikot pedig Letzke énekkel mond : 1-fzör az egyedül igaz, és üdvözítő Anyafzentegyházért, hogy azt az Isten gyarapíttsa , békességben, és egygyességben megtartsa. 2. A’ Pápáért, mint az Anyafzentegyház fejéért, hogy az ó kormányozása áldott legyen. 3. A’ Püspökökért, Papokért,, aJ többi alrendü egyházi fzolgákért, és az egéfz kerefztény népért, hogy az Istennek mind kiver*
