Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
14 telese abban áll, bogy az Anyáfzentegyház az Ünnepnek tárgyához, és minémüsegéhez alkalmaztattya a’ közönséges nyilvánvaló Istenifzolgálatoknak , az egyházi Szolosmának, a’ fzent Misének imádságit, fzer- tartásait, és jelességét, azokkal őfzveillo Epistolát és Evangyeliomot olvastat, bogy így az Ünnepnek tárgya emlékezetünkben forogván, az imádságok értelme a’ tzeremoniáknak minémüsége, és az Isten igéje érdeklőkben, és foganatosaidban munkálkodgyon a’ fziviinkön, és a’ mi Istenifzo|«álálunk a’ véglzé- lunkra vezető efzköz, vagy fzent Pál intése fzerént okossággal való fzolgálat ( Rom. XII. I.) legyen , de az embereket a’ közönséges polgári életben véve semmire sem kötelezi, banem fzabad akarattyokra hadgva, bogy mint épüllyenek ezekben. A’ második tekintetben mind ezeken kívül minden kerefztény hív egyátallyában azzal is köteles, hogy az Ünnepnek tárgyáról, az Istennek valamelly jó- téteménnyérol, a’ kerefztény Hitnek titkáról, jelesebb történetéről, a’ Szenteknek erkoltseiröl, és saját kerefztény kötelességeiről megemlékezzen , istenes indulatokkal megtellyen, a’ jóban nevekedgyen ; különösen pedig: 1-ör hogy a’ közönséges nyilvánvaló Istenifzolgálaton (a’ fzent Misén) megjelennyen: 2-or magát minden fzölgai, fzükségtelen, és törvényes engedelem nélkül való munkától megtartoztassa. A’ közönséges nyilvánvaló Istenifzolgálat, melly a' \ asar, es Ünnepnapok fzentelésének első réfze, három dolgot foglal magában; í-ör hogy az ember fzent Misét egéfzen, Cgyelmetesen, és ajtatosan halb gasson
