Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

71

mindenkor azt az óvást parantsollya , hogy azokban végeztendo Istenifzolgálatok a’ Plébániai ístenifzol- gálatnak valami kisebbségére ne vállyanak.

Yégtire fzoktak a’ Püspökök az ő Megyéjekberi lakó főbb rangú Papoknak is, a’ kik vagy öreg vagy beteges voltok miatt a’Templomba nem mehetnek, megengedni, hogy otthon az ő lakások házában tifz- tességesebb • egy helyen fzent Misét olvashassanak. Hanem az illyen fzent Misének halgatásával azAnya- fzentegyház parantsolaltyának , melly Vasár és Ünnepnapokon arra kötelez, azokon kivid , a’ kik a’ fzent Mise alatt fzükségesek, minő p. o. a’ Ministráló, sem annak házbéli tselédgyei, se más hívek meg nem felelnek.

Az eddig elohozottakbol , akár a’ dolognak mivolta, akár az egyházi Gyülekezeteknek, és a’Püspököknek Ítélete fzerént, elég világosan kitetfzik, hogy a’ hívekre nézve nem mind egy a’ Pap és Pap, a’ Templom és Templom. Azért nem jól telzik, a’ kik elegendő ok nélkül , és talán tsak gondatlanságból , langyosságból, és hogy a’ parantsoltt Isteni- fzolgálatot röviden elvégezzék, magokat nagy fzent Miséből és Predikátzióbol álló Vasár és Ünnepnapi Plébániai Istenifzolgálattol elvonnyák, és ezzel bizo- nyíttyák, hogy azt sanyarú igának , nehéz tehernek tartyák, kevésre bötsülik; a’ jó Lelkipáfztornak fájdalmas bánatot, magoknak pedig az üdvösség dolgában sérelmet okoznak. Kristus igája gyönyörűséges , és az ö terhe könnyű (Mát. XI, 3g.). Az Istennek fzolgálni orfzágolni tefz. Nem is kell az üdvösség