Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

67

niai akol meghasonlik ; a’koz ajtatosság, és egy- gyesség megtuhad ; és emberi gyarlóságból, megmeg fzerentsétlen környülállásokbol, mellyeket ollykor ollykor el sem mellőzhetni, valamint a’ Mellék- templomokban fzolgáló Papok , úgy a’ párttyokon lévő hívek között is sem ditséretes, sem hafznos vetélkedés támad ama’ Korintusiaknak példája fzerént, kiket Szent Pál feddett, hogy különváló felekezetekre ofzolván, némellyek magokat Pálénak, némellyek Apollóénak, némellyek Kéíasénak, né- mellyek pedig Kristusénak mondották (I. Kor. I, 10 — iö.), Az Hlyen meghascnlás rendetlenséget Ízül a’ Plebániakörnyékben , mellyben ki Mise, ki Predikátzió, ki kereíztény Tanítás nélkül marad; ’s üdovel annyira megy a’ dolog, hogy azt sem tud- gvák, hogy mit hidgyenek, vagy mint éllyenek, és a’ fzertartásokban mihez tartsák magokat. Ha pedig a’ Mellek tempi ómnál vagy Kápolnánál nints állandó Lelkipáfztor, a’ ki a’ helybéli híveknek aj- tatosságát,, és Istenifzolgálattyát kormányozza, akkor ezek az Ő fzívek egyiigyíisegeben ollyan ízertartáso- kat, imádságokat, és énekeket hozhatnak be, a* mellyek sem az értelem világosítására , sem az akarat jobbítására, sem a’ fzív épülésére nem hafzno** sak , vagy talán babonásak is; ’s az illyen vifzfza- élésekben, mellyek az embert az üdvösség uttyához nem tsak nem közelítik , hanem inkább attól fávoz- tattyák, nagyobb kedvek telhet, mint az Anvafzent- egyháztol parantsoltt, és az üdvösségre bizonyosan TezetŐ IstenifzolgáJatokban. így tévefztik el azután

E a a’