Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

IX

Elöös méretek.

i.

^í ’ II éli g i ó.

^M-inden tifztelet, mellyel egy teremtmény az Ö teremtő, cs gondviselő Istenének tartozik, minden kötelességnek tel- lyesítése vagy fzolgálat, melly alá az Isten vetette az embert, Religio; vagyis, a’ Tudósok befzédmódgya íze- rént, a’ Religio az IsLennek és az Ó tökélletességeinek, megmeg a’ mi vifzonyinknak (relatio), mellekben Ö vele állunk, ösmérete, és ehez alkalmaztatott élet módgyá.

Religió tehát tsak abban az emberben van, a’ki elevenen hifzi, hogy az Isten önmagától való véghetetlen lökél- letességü valóság, a’ világnak teremtő és gondviselő Ura, kiben élnek , mozognak, és vannak mindenek *, ki kivált az embernek kegyes allya, és jótévöje, ki Őtet úgy fzólván saját neméből, saját képére, és hasonlatosságára alkotta, egyéb teremtményeknek Urává rendelte , és nem tsak te- méi'dek sok világi jókkal meggazdagította , hanem egy- ízcr’smind a’ legtiíztább erköltsöknek, az Ő tökélletességeinek követésére, ezzel pedig ama’ boldogságban való réfze- sülésre , mellyel ő maga bir, képesnek tette, ’s azért halhatatlansággal is megruházta; kinek tovább mint a’ mi Urunknak hatalma van megkívánni, jneghatározni, és mcg- parantsolni, hogy minő módon , formán , fzertartással, és iidóben néki különös tifzteletet, és fzolgálatot tegyünk; ki mint legigazabb bíró minden tetteinkről, minden paran- tsolatinak miként való tellyesítéséröl, sót minden hivalkodó fzavainkrol is valaha fzámot kér, és mindnyájunkat az érdemünk fzerént vagy megjutalmaz, vagy megbüntet: és

mind-