Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

62

a’ felfzenteléskor ollyan isteni hatalmat vefz, mint a’másik ; és az egygyik az Isteni kegyelmeknek ollyan sáfára mint a’ másik ; mivel az Isten az egygyitnek fzeméllyéhez se fzorosabban , se tuhadltabban nem köti az ö kegyelmei ofztogatásának hatalmát mint a’ másikhoz: mindazonáltal sem az egygyik Templom, sem az egygyik Pap nem ollyan mint a’ másik a’ hi- vekrenézve, a’kik a’ Templommal, és a’Pap fzolgá- lattyával az üdvösségekre élni akarnak*

1-Őr A’ Plébániatemplomnak már tsak a> lát— tatlya is, és azon religiói tselekedeteknek, mellyek abban a’ hozzá tartozó hivekkel az ö élettyeknek első fzempillantásátol fogva utolsó perlzenettyeig végeztetnek, azon titkoknak, mellyekben ott réfze- síttetnek, azon kegyelmeknek, és ajándékoknak, mellyekkel tetéztetnek, azon sokféle atyai intéseknek, oktatásoknak, vigafztalásoknak, mellveket a* Lelkipáfztornak mint egv őrző angyalnak fzájábol annyifzor hallanak, emlékezete is, nem adhattyák azt máskép elő mint nagyon fzent, fontos, tifzte- letre, és fzeretetre méltó helyet. Kinekkinek tulajdon fstenháza vagy Plébániatemploma az ajtatos gyakorlásokra legalkalmatosabb és legbátorságosabb hely; kinekkinek velefziiletett jusavan, a’melíyben senkitől sem bolgattathatik, hogy abban a’ közönséges 7s nyilvánvaló Istenifzolgálatoknál, vagy azokon kívül is önthesse ki az Isten előtt a’ fzivének minden gondgyait, aggódásit, kérésit, indulatit; hogy abban a’ Szentségeknek felvétele által kiilömb- fele isten? kegyelmekben réfzesüllyon, hogy az üdvös*