Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

hol ereket annak ditsöségére fordítani, a’ kitol vet-: tűk, főképp ha azt magunk, hozzánk tartozundok, és a’ Haza sérelme nélkül megtehetjük ama jámbor ísraeliták példája fzerént, a’ kiknek midőn az Isten parantsolattyábol azt hirdette volt Moyses, hogy a’ mi arany, ezüst, drága kövek , bársony , selyem, vagy más ékességek birtokában vannak, abból a’ fzenfc sátornak, és a5 fzekrénynek elkéfzítésére tetfzések fzerént adakozzanak, annyit öfzvehordtak , hogy Moyses kénytelen volt újra ki hirdetni, hogy fziin- nyenek meg az adományokkal, mivel az is már fölösleges, a’ mit öfzvehordtak (II. Moy. XXV, 1 — 7. XXXV. XXXVI.). Dávid is azon fogva, hogy maga tzedrusfa házban lakott, a’ fzent fzekrény pedig bőrökkel bevontt sátorban tartatott, gazdag egy Templomot az Urnák építeni fzándékozott; de mivel az Ur e’ fzándékát Salamon fiára bízta, ennek a* Templomépítésre temérdek kintseket hagyott (I, Krön. XV. 22.). Mikor Maria Lázár húga ala- bastrom edényben tartott drága kenettel Kristus lábait megkente, és az Iskarioti Judás azon bofz- fzonkodott, hogy miért nem adatott el inkább há- romfzáz pénzen, és az ára a’ fzegények között ízét nem ofztatott? Kristus ezen fzavakkal védelmezte a’ jámbornak tettét: Miért vagytok ezen afzfzonyál- latnak hántására ? mert jó lselekedetet tselekedett velem. Mindenkor vannak fzegények köztiek, és a? mikor akartok, velek jót tehettek, én pedig nem vagyok mindedkor veletek (Márk. XIV, 3—9. Ján.

XII,