Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

ööd

fölött való bánattyokat kimúlások előtt világosan kinyilatkoztatták, vagy magokat efztelenségböl ölték volna meg: c) a’ kik kettő között való viadalban (duellum) hallak meg, ha fzinte megbánták volna is a’ tetteket: d) nyilvánságos és penitentziátlan bűnösöket : és e) a kikről bizonyos, hogy azon efz- tendöben a’ Húsvéti Gyónást el nem végezték. Azért pedig tagadgya el az Anyafzentegyház ezektől a’ fzokoll egyházi temetést, hogy ezen büntetéssel az elóízárnlállt vétkektől való irtózását megmutassa, és azoktól az élő híveit elrettentse.

3. Illik ugyan , hogy a’ boldogultt Atyánkfiáinak a végső fzolgálatot vagy temetést olly tiíztessé- gesen tegyük meg, a’ mint azoknak rangja kiván- nya, és az értéke megengedi: de hogy a’ temetésre az örökösöknek rövidségével fölösleg való költségeket tegyünk , és akkor tsak a’ fzemhizlalásra alkalmatos világi hivságos pompát űzzünk, mikor az elválásokon mértékletesen fzomorkodnunk , a’lelkekért imádkoznunk, és a’ múlandó világi pompáknak hívságároj elmélkednünk kell, az nem illik, és a7 halottnak sem iidvösséges.

4. A’ mi a’ tort illeti: már a Pogányoknál is fzokásban volt, hogy as megholttnak rokoni a’ Temetés után az Ő búbánattyokat halottas vendégséggel, vagy torral (funeralia) fzüntették. Ugyanezt tették az első Kerefzténvek is pedig a’ Templomban, vagy más íélfzenteltt helyeken, a hová a’ Papokat, és a' fzegényeket is meghítták : hanem bizonyos vifzfza- élések miatt a’ torok minden felízentelit helyeken

meg-