Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

594

gék. Sot mostani üdőben is fontos okokra nézve a’ Püspökök által megengedi az Anyafzentegyház, hogy a’ Papok fel nem fzenteltt helyeken misézhessenek , tsak tifztességes legyen a’ hely, és a’ Püspöktől fel- fzenteltt ereklyés Oltárral éllyenek (De Cons. Dist. I. c. íi—i5.). Azért sürgeti pedig az Anyafzent- egyház a’ Templomok fzentelését, hogy azzal azoktól minden világi dolgokat annál sikeresebben elmel- loztessen; azoknak annál nagyobb tekintetet és tifz- teletet fzerezzen • és ama’ felfzentelést is e’ jelképben világosabban példáztassa, a’ mellyel Kristus vérében az Anyafzentegyház, és minden híve a’ fzent Kerefztségben megfzenteltelik (Efes. V, a5, 26.).

A’ TemplomTzentelése iígjr fzóllván már akkor kezdődik, mikor annak első talpk'óvét tefzik le. A’ talpkönek letétele ‘pedig ezen fzertartásokkal megy végbe:

Mindenek előtt az épülendő Templomnak Oltára’ helyén egy fakerefztet állítnak fel (Justinia. Novel. LXVII. c. 1.), és egy négy fzegletü követ ké- fzítnek el. A’ Püspök az Ő rendgye fzerént felöltözve vizet fzentel, és azzal a’ kerefzlet meghinti. Azután éneklik a’ LXXXIII Zsoltárt: Mellj fzerel- rnesek a te haj lékid t böknek Ura: kívánkozik, és elájul a3 lelkem, az Úr pitvari után. Ezen Zsoltárban fzent Dávid az Isten ditsőségére alkotott Sátor, a’ kérefztény pedig az Isten Temploma után való esdeklését fejezi ki. A’ Zsoltár után a’ Püspök egy imádságot mond, és az Istentől kéri, hogy a’Templomra fzúntl helyet közönségesen minden Szenteknek ,