Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

i5

A’ Kerefztények az Ö áldozattyokrol értvén Äfal achiásnak fzavait: Napkelettől Napnyugatig minden helyen tifzta, és makula nélkül való áldozat mutattatik be az én nevemnek (T, Ji.), az Isteni- fzolgálatra és áldozatokra minden helyet alkalmatosnak gondoltak. Az Apostolok Krístus példája fze- rént Jerusalemi Templomban, vidékhelyeken pedig a’ Synagogákban , és nyilván tálán házakban 'hirdették az Evangyeliomot, végezték az Tsteniízolgála- tot (Mát. IV, 23.X, 12. Márk. III, í.Ján.X, 20. Ap. Tsel. III, 11. V, 12. IX, 20. XIII, 5. XVIII.

17. XX, 7. 20. ?s a’ t.). Az üldözések (ideiben nékik sem tanátsos sem lehetséges nem volt Templomokat építeni. Öfzvegyültek ok az IstenifzoJgálat- ra, pedig többnyire éjtzaka nyilvántalan házakban, barlangokban , erdőkben, tzinteremekben *), főképp

*) Itt a’ Tzintereinek által leginkább azon Romai tágas folyosók , vagy üres menetelek (Catacumbae) értetnek , mellyck a’ Váras körül a; föld alatt kofziklában voltak kivájva , és beléjek o’ holtakat fzokták a’ Pogányok temetni, minekelotte azoknak elégetése fzokásba jött volna. Ezen folyosóknak , mellyeknek fzáma harmintz- háromra mehetett, két oldalán voltak a’ holtak sírjai vagy kofziklában boltozatra tsinálva, vagy melyen a* földbe ásva. A’ kerefztények azoknak ajtaira vagy födeleire külömbféle figurákat úgymint pálmaágakat, kerefzteket, véredényeket, I. C. (Jesus Christus) betűket , vagy

rajzt, vagy pedig jó PáJ&Lor képéivé-