Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
557 jenek igéjével visel (Zsid. I, 5.); a’ ki hatalmas a\ kövekből Abrahám fiait feltdmafztani (Mát. III, 9.) ; a’ ki a’ világ kezdetétől fogva egéfz mái napig rend. kivíil való nagy tettekkel megbizonyította, bogy az Ö fzolgáirü, fizó Igáiéira kiönti ct lelkét, és tsudákat tefznek az égen és a földön (Joel II, 29, 5o. Ap. Tsel.II> 18, 39.); a’ kinek nevében Kristus Urunk azt Ígérte, bogy a ki benne hifzen, a’ melly tsele- kcdeteket maga tselekfzik, azokat, sőt nagyobbakat is tselekedhetik (Ján. XIY , 12.), kétség kivíil sok és nagy tsudákat tselekedett az ő Szentéinek képei, te- temi, ereklyéi, érdemi által. Azonban az Isten hatalma sóba sem bat ki bután és vaktában, hanem az Ő véghetetlen böltsessé- gélöl igazíttatva. Tsuda történik akkor, mikor az Isten boltsessége reánk gyarló emberekre nézve lát- tya , hogy vagy az Ö ditsösége , vagy a’ mi lelkünk üdvössége azt elkerülhetetlenül kivánnya; ’s azért ezen tekintetből sem lehetetlen, hanem inkább igen is hihető, főképp ha alkalmatos ügyes tanúbizonyságok azt erősítik, hogy az Isten]bizonyos képeken, vagy képek és ereklyék által valami terméfzet felett való, és fzokatlan dolgokat, az az tsudákat tselekedett légyen. De az is tagadhatatlan, hogy az emberek valamint a’ hitetlenségre (incredulitas), úgy a’ fölösleges hiteladásra is igen hajlandók, és vannak, a’ kik azt tartyák, hogy az Isten előtt kedves dolgot tefznek , ha az ő ditsoségét holmi tsudáknak költeménnyeivel előmozdíttyák, mintha bizony az ö ditsösége a’ mi hazudozásainkra fzot-ulna. Azért az S