Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

jóságot, a’ mellyel eíen legfzentebb áldozaton je- jen kell lennie Mikor az Evangyeliomos könyvel a* Diakónus füstöli , akkor a’ jelenlévő gerjedgyen ; z isién igéje iránt való tifzteletre; kívánkozzon azt igazán megérteni , és tselekedettel tellyesíleni. F.gy alailyában minden egyházi füstölést intésnek tekintse, hogy valamint a’ tömjénfüst égő fzénröl, ügy az imádság Isteni és felebaráti fzeretettel égő fzívböl, és ártatlan létekből eredgyen, ha azt akarja, hogy az Isten előtt igazán jó illat gyanánt fzolgáliyon ; nem fzep a ditscret a' bűnös Jzajában (SirákXY, 9.;; az Isten a bűnösöket meg nem hal gallya (Ján. IX, 5i ).

5. Av tömjénfüst, mellyé az egéfz Templomban, és minden emberre, terjed, jelenti még az Isteni kegyelemnek, és irgalmasságnak az emberekre való áradását is; azért fzokta a'Pap többnyire az Oltárt, és az Oltári Szentséget fiiltölni, mivel Kristus az Isteni kegyelmeknek , és minden irgalmasságnak kni- feje magát at Oltáron az Istennek bemutattya, és az Oltári Szentségben jelen vagyon. Azért az Anya- fzentegyház is azólta hogy a’ Bálványozás dongába dőlt, és a’ Kerefztény Hit elterjedt, nem tsak az Oltárnak füstölésére, hanem más fzertartásoknál is, p. o. mikor valamelly dolgot áldani, vagy ennivalót vagy boltiak tetemit fzcntelni akar, es fzeníeltt vízzel meghintet, tömjén füstéi is el, hogy e’ jelképben mintegy láthatóul elŐadgva az Isteni kegvelmek- nek , irgalmasságnak, és áldásoknak mindenekre vo546

no