Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
534 Pápák, Pátriárkák, és Érsekek jeles fzent MisefzoU falatkor úgy nevezett Érseki palásttal, is fzoktak élni. Ez eleintén valóságos, bő, hofzfzú, kerek dedy drága peremmel, nyak körül pedig lefolyó vér fzí- nü (purpureus), vagy arany polákkal ékesíttett, fejér köpönyeg volt, mellyel a’ Tsáfzárok , vagy ezeknek enged elméből némelly jelesebb fzemélyek éltek. A’ Napkeleti Tsáfzárok, Hogy Kristusnak királyi Papságát meí*tifztellyék , legelőfzör vele a" Pátriárkákat , ezek pedig üdovel az alattok lévő Érsekeket is megajándékozták. Már VI-dik fzázadban Justinianus Tsáfzár üdéjében mind a’ Görög mind pedig a’ Romai Egyházban viselték azt a’ jelesebb Papok. A* Romai Pápák eleinte a’ Tsáfzár engedelmével , üdö- vel pedig, Nagy Szent Gergely példája után, a’ nélkül is az ö Helytartóikat vagy Vicariusaikat Érseki palásttal megajándékozták. Bonifacius Moguntiai Érsek 7Í2. e ztendöben tartott Zsinatban megparantsoí- ta, hogy ezután minden Érsek illyen palástot a’ Pápától kérjen magának. Szokásba is jött ez annyira, hogy a’ mostani {időben egy Érsek sem él a’hatalmával, míg illyen palásttal nints felékesítve. A* közönséges Püspököknek nem fzokott a’ Pápa Érseki palástot ajándékozni, kivévén, ha vallamellyik jelesebb érdemeket tett volna. A’ Napkeletben Érseki palásttal olly adakozók voltak a’ Pátriárkák, hogy most már minden Püspök vele élhet a’ nélkül, hogy fziiksege volna azt valakitől kérni. Ezerta’ palástért hajdan az Érsekek magok mentek Romába , a’ hol egy ízent Misé alatt, mellyet a
