Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

524

mk könnyebbségére megváltoztatták (Walaf. Strabo C. 24.). Ezen kívül adatott nékik bizonyos titkos érkoltsi értelem is, melíy vagy élefzti a’ környül- állókban az ajtatosságot, vagy őket valami erkölts- re, kötelességre emlékezteti.

Mit jelent pedig, vagy mire int különösen minden ruhadarab, az leginkább azon imádságokból tet- fzik ki, mellyeket monda’ Pap, mikor öltözködik,

B) különösen a’ közönséges Papi Öltözetek.

1. Mikor a’ Pap a’ Sekrestyében a’ kezeit mossa , könyörög az istennek, hogy a’ kezeinek erőt ad- gyon minden tifztátalanságnak eltörölésére, hogy néki éfz és fzívferteztetés nélkül fzoigá!hasson.

2. Mikor az Arnictust vagy nyakkendőt a’ nyaka körül köti, kéri az Istent, hogy Őtet minden Ördögi tsalfaságnak, és ellenségeskedésnek meggyőzesére az üdvösség sisakjával oltalmazza meg *).

3. Mikor az Albát, vagy hofzfzú fehér inget magára vefzi, azért könyörög, hogy az Isten ötét a bűneitől fehérre tifztütsa meg, hogy valaha azoknak Örömében réfzes lehessen, a’ kik az ö köntöseiket a’ bárány vérében megmosták **).

4. Mi* ---- — --- i

*) Amictus (másképp Humerale, Superhumerale, Fpliod, Anabolum) hajdan ollyan gyolts ruhadarab volt, a’ mellyel a’ misemondó Pap a’ mezítelen nyakát, és fejét be fzokta takarni.

A’ Kerefzténységnek első fzázadiban a’Püspökök és Papok, valamint a’ világiak közül is a’ Nemesek mindé«-