Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

521

nekutánna a’ bélét kirájták volna, pohár gyanánt éltek; innét minden poharat ciboriumnak nevezték. Az egyházi értelemben hajdan ciboriumnak hivat- látott az a’ négy ofzlopon álló ernyő vagjr födél, melly alatt a’ betegek fzámára félretett titkos kenyér arany vagy ezüst galambban vagy fzelentzében az Oltáron függött; most pedig azt a’ födeles kelhyet tefzi, a’ mellyben ugyan a’ végre Oltári Szentség tartatik, és belőle a’ Pap, a’ mennyi fzükséges, vefz, és azt egy kisebb fzelentzében, melly egy zsatskó- ban a’ nyakáról függ, tifztességesen a’ beteghez vifzi.

7. Monslralorium, Monstrantia, Ostensorium merő deák fzavak mutató edényeket tefznek. Ezen Mutatók aranyból, ezüstből, legfinomabb munkával a’ végre kéfzíttetnek, hogy a’ fzent ostyát a’ népnek imádására vagy az Oltárra tegyék, vagy a’ Pro- cessiókon köriilhordozzák. Szoktak a’ Szentek ereklyéi is kisebb tsínos mutatókban tartatni.

8. A’ Ciboriumot és Monstratoriumot bennek lévő mennyei kenyérrel egygyütt egy fzekrényben ( Tabernaculum), melly jobbára az öreg Oltáron áll, tartyák. Koveltyük ebben az O Testamentomi Zsidókat, kik a’ mennyből hullott mannát egy arany korsóban az Úr fzekrénnyébe zárva tartották (TI. Moy. XVI, 33, 34. Zsid. IX, 4.), és az istenfélő regi Kerefztényeket.

Az Oltár edénnyeihez tartoznak még azon kis üveg korsótskák (urceoli ampullae), a’ mellyekbea az Áldozatra fzükséges bor és víz kéfzíttetik, mosdó korsó és tál a’ kendövei, füstölő és tömj én tar L<\,

Haj-