Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

r

melljen az Ur teste, es a’ fzent kehely fzokottálla- ni, köböl kell lennie.

Ezekből érthetni : 1-ör hogy honnét ván az, hogy valahányfzor Oltár fzenleltetik , mindenkor abba fzent ereklyék záratnak; de érthelni azt is, hogy a’ régi Anyafzentegyház a’ Szenteknek ereklyéit nem tetette az Oltárra, annál inkább azoknak egéfz testét nem, valamint most sem teteti, hogy a7 fzent Miseáldozatnál a’ mi ajtatosságunkat főképpen az I- stenhez, és Jesus Kristushoz igazíttsuk; mert fzent Pál fzavai fzerént: egy az Isten, egy a közbenjáró az Isten, es az emberek között az ember Kristus Jesus, ki önnön magát adta mindenekért váltságul (I. Tim. II, 5, 6.). 2-or Érthetni, hogy miért fzoktak a’ Püspökök úgy alkalmaztatott táblákat Oltár gyanánt felfzentelni, hogy a’ felső réfzröl van a’ kö, mellyen az Áldozatot lehessen végezni, az alsóról pedig egy bezártt és petséleltt nyílásban a7 Szentek ereklyei tartatnak. Ezen táblák átvihető Oltároknak (Altare portatile) neveztetnek, mert a- zokat a7 Miseáldozat végett akár melly afztalra vagy Oltársírra át lehet tenni.

Hégenten a’ Templomokban tsak eg}' Oltár volt, a’ világi hívektől különváló helyen (Sanctuarium) korlátokkal , fzonyegekkel , ajtókkal elrekefztve, rnellyek mindazonáltal a’ fzent Áldozat alatt feb- nyittattak (A than. ep. ad Solit. Chrys. Horn. III. in Epiphan.); valamint még most is fzokásban van a7 görög fzertartásuakná! : azért mondgya fzent Ignátz (ep. ad Philad. n.4, 6. conf Euseb. H. E. lib. X. c. 4.

Aug.

514