Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

400

A’ mi a’ Processiójárásoknak üdvösséges voltat illeti: A’ Processióiárások , és azokon végeztetni fzo- kott könyörgések önmagokban is ditséretesek, és az Isten előtt is kedvesek, következendoképpen foganatosak és bafznosak is lehetnek

1- ör Azon tzél végett, a’ mellyböl gyakoroltatnak, tudniillik, hogy a’ mi fzenlséges Hifiinknek valameíly titkát, az Istennek valamelly jólétemén- nyét, a’ kerefztény Rebgiónak valamelly jelesebb történetét ajtatos emlékezettel megűílyűk, és ezen alkalmatossággal adgyuk meg az Istennek a’ köteles tifzteletet, tőle fziikséges jókat kérjünk, ez elveiteket meghálállyuk , a’ bűneinkért engefztell\ük.

2- or Tagadhatatlan, hogy annál kedvesebb és hathatósabb az Isten előtt akármelly imádság, men-1 nél nagyobb buzgósággal , ajtatosságga1, és forrósággal (intensióval) végeztetik ; már pedig a’ Proces- siók alkalmatosságával tsudálatosan növekedik az emberben a’ buzgóság, az ajtatosság, a’ forróság, mikor láttya, hogy bizonyos jeles napon annyiféle emberek nagyok kitsinyek, gazdagok fzegények, nemesek nemtelenek , férjfiak afzfzonyok, fejedelmek koldusok, mintegy Atyának egy házi népe, egy tzélbol, egy lélektöl azonegy helyre vezettetnek, melly minden világi élettől, és foglalatosságtol el- yalafztva, a5 legfzentebb és legfontosabb dolgoknak vegzesere, az Istennek jelesebb fzolgálattyára fzen- teltetett, hogy ott a’ fzíveknek legérdeklobb gond- gyait, lcgajtatosabb indulatit, legédesebb érzéseit öntsék ki.

3-or