Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
452 ly et az útzákon vagy utakon imádságok , vagy istenes énekek közölt egyik Templomból vagy Hetységbö! a’ másikba, vagy pedig valamelly Szentnek képéhez a’ végre tefzünk, hogy vagy a’ fzentséges Hitünknek valameily titkát, vagy az Istennek valamellv jótéteménnyét, vagy a’ kereíztény Religiónak valameily jelesebb történetét ülfyiik meg, és ezen alkalmatossággal adgyuk meg az Istennek azt a’ tifzte- letet, a’ mellyel egy teremtmény az Ö teremtő, és gondviselő Istenének tartozik, tőle fzükséges jót kérjünk , az elvettért hálákat adgyunk, és a’ bűneinkért engeíztellyük. Ezen ajíatos gyakorlásnak alkalmatosságával, előre vifzik a hívek a’ Kerefzténység- nek tzímerét, a’ Kristus kerefztét, és azzal bizo- nyíttyák, hogy ők Kristusnak, a’ Kerefzténység vezérének nevében gyűltek öfzve az Ő ajtatosságokat végezni , és kéréseket az Istennek bemutatni. Ki vifzik a’ Szentek’ képeivel ékesített zászlókat is,mel- lyek a’ mennyben diadalmaskodó, és a’ földön vitézkedő Anyafzentegyháznak jelei, és intetnek azokkal, hogy a’ Szentek esedezéseihez folyamodgyanak, midőn az Istentől valamit kérnek ; és hogy a’ bűn, és Sátán ellen jó vitézséggel vitézkedgyenek mint a’ Szentek (I. Tiim I, 18.). Meghúzzák a’harangokat is réfzfzerént, hogy azoknak hathatós fzava a’ hívekben az ajtatos indulatokat felébrefzfze, és élefz- fze, réfzfzerént pedig hogy azokkal a’ felébredtteket annál nyilvánabban kifejezzék. Viseli ugyan a’ Processiójárásoknak némeíly lát- fzattyát már az is, hogy az Israel népe, mikor meg akar-
