Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
! Az ill yen ditséreténekek vagy Hymnusok legelőfzör Mediolanumi Ekklesiába (zent Ambrus Püspök által hozattak be, iidŐvel Frantzia Orfzágban is fzent Hilarius által, megmeg VI-dik fzázadnak folyása alatt Spanyol Orfzágban elterjefzteítek: jóllehet hogy eíeintén itt a’ Braccaromi Zsinattól meg voltak tiltva. Szent Benedek az o Szerzeteseinél gyakorlásba hozta fzent Ambrusnak énekeit ; VII-dik Gergely pápa a’ Romai Breviáriumba iktatta, és azolta nem tsak az egyházi Szolosmának minden óráiban, hanem más egyházi fzertartásoknál is fzokás Iívmnusokat vagy Istenditséretit énekelni, mellyek YIII-dik Orbán Pápának rendeléséből megjobbítva az egéfz Ke refzténységnek lelki hafznára közrebotsáttattak. Ezen Hymnusok közül némellyek már a' régiségért, vagy az ő jeles Szerzőikért is különös tekintetet érdemelnek. így p. o. Te Deum laudamus — Téged Isten ditsérünk fzavakkal kezdő ének olly régi, hogy azt sokan nem kételkedtek fzent Ambrus és Ágoston Püspököknek tulajdonítani, a’mint mai napig is Szent vlmbrus e's Ágoston énedének neveztetik ; mert az előtt azt hitték, hogy Ágoston Ambrus Püspöknek predikállásaival, és az Isten kegyelmével Manichaeus Eretnekségből az igaz katolika Hitre téríttetvén, mikor tőle megkerefzteltetett, és az Istennek hálát akartak adni, minden előre való gondolkodás és hozzá kéfziilet nélkül elmondták volna azt úgy, hogy egygyik az egygyik verset, másik a’ másikot mondotta. Jóllehet pedig, hogy a’ mostani Tudósok ezt tagadgyák, mindazonáltal azon 448
