Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
444 Jóllehet pedig hogy a" Szerzetesed a’ Vetser- nyct nem egyféleképpen végezték, mindazonáltal a* Romai Ekklesia arra öt Zsoltárt, egy rövid Letzkét vagy Capitulumot, a’ Boldog Afzfzony Énekét Magnificat — Magafztallya a lelkem az XJrat (Luk. I, 4 —55.), és a’ naphoz illő imádságot rendelt. E- 7^n egyházi órát a’mostani íidoben már nem estve, • a'em délután három óra tájban tartyák azólta, hogy a’ Nona dél' előtt kezdett végezodni. A’ fzoros Böjti napokon pedig éppen dél előtt van a’ Vetser- nye , noha önmagában esti imádságot jelent, azért, mert hajdan a’ fzoros böjti napokon éppen egéfz nap böjtöltek, a’ böjt végén a’ hívek Yetsern vére , Vetsernye után pedig fzent Misére öfzvegvültek ; és tsak ezután vettek ételt magokhoz. Azonban a’mint már a’ fzoros böjti napokon is az ebéd megengedtetett, a’ régi fzokásnak emlékezetére, rqelly fzerént Vetsernye előtt nem ettek, nagy Böjtben éhgyomorral , az az : ebéd előtt tarts tik a’ Vetsernye. Valamint pedig aJ Jerusalemi Templomban a’ Pap este fzokott a’ tömjénező Oltárra jó illatot tenni: úgy most is a’ jelesebb Vetsernyék alatt, midőn a’ Magnificatot éneklik, a’ Pap hálaadó áldozatul azon titkokért vagy jótéteményekért, mellyekröl az Anya- fzentegyház Ünnepnapokon emlékezik, az Oltárt meg fzokta füstölni; a’ nép pedig az alatt fzint’úgy mint az Evangyeliom alatt állva marad, mivel a’ Boldog Afzfzony Éneke Kristus ETrunk megtestesülésére mulat, és valóságos Evangyeliom. Ezeken kivül a’ Vetsernyéröl emlékezetre méltó do-
