Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

telizik, hogy Arius nevű Eretnek üdéjében, kinek tévelygő vitatása 525. efztendŐben tartatott Nicaea- béli egyházi Gyülekezetben megvettetett , annak többféle formái voltak , úgymint \ Dits'öség az Atyának, és Fiáinak, és Szent Léleknek mind örökkön örökké Amen: vagy Ditsöség az Atyának, és Fiának a’ Szent Lélekkel; vagy pedig Ditsöség az A- tyána1' a Fiú által a' Szent Lélekben. Hanem fni- nckutánna az Arianusok az Ő tévelygő Tanításokhoz képpest a’ dit&öségmondást így ejtették volna: Ditsöség az Atyának, a Fiáiban, és a’ Szent Lélekben, úgy értvén, és értetni akarván e’ fzavakat, hogy tsak az Atya tulajdonképpen Isten, a’ Fiú pedig, és a’ Szent Lélek kisebb az Atyánál, ’s azért tulajdonképpen nem Isten , akkor a’ hívek ezen hamis ágazalnak megvetésére, és az igaz katolika tanításnak nyilvánságosabb vallására, melly fzerént a’ Fiú, és a’ Szent Lélek az Atyával egygyütt öröktől fogva azonegy tcrméfzetií, tökélletességü, ditsősé- gü, és felségéi Isten, az említett ditsoségmondást így ejtették ki: Ditsöség Atyának, és Fiúnak, és Szent Léleknek: miképpen kezdetben (az az öröktől ,fogva tartsd öfzve Ján. I, 1.) vala, most, és mindenkoron , és mind örökkön örökké. Arnen ; a’ melly formával mái napig is él az Anyafzentegyház minden bizonnyal IV, V-dik fzázadtol fogva. Szent Da- masus Pápa rendelte, hogy minden Zsoltár után a’ Ditsöséget mondgyák ; noha Spanyol Orfzagban még Vll-dik fzázadban is azoknak vegén a három fenn- említett formulák közül az elsőt e’ képpen mondották :