Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
zik a’ jó, nevekedik a’ roíz. Ezen maradéki a’ bűnöknek gyengíttetnek az utolsó Kenet Szentségében, erősödik a’ beteg a’ jóban, hathatós Ezerrel megajándé- koztatik a’ rofz ellen. Ha pedig már nem gyónhatna, mert p. o. a’ fzava elállott, vagy nem jutnak hamarjában efzébe a’ vétkei, vagy valamit véteknek nem tartott, a’ mi ta!án egéfzséges lettére nem történt volna vele, vagy úgy nevezett botsánandó bűnökben van, mind ezeknek botsánattyát az utolsó Kenetben reményiheti, főképp ha a’ Pap Ölet feloldozta, és a’ bűnös az Istenhez tért. lg/ pótoltatik ki Kristus érdeméből e’ Szentségben, ha mi fogyat- zást talált a’ beteg a’ Penitentzia Szentségben tenni; annál inkább tehát megnyugfzik, és letsendesedik a’ lelkiösmérete, annál nagyobb bátorsággal várja az Istennek ufóbbi végzését, könnyebben megy által az örökkévalóságba. Az eddig mondottakból kitelfzik, hogy az Utolsó Kenet Szentség, mellyben a’ beteg a’ Papnak olajjal való kenése, és alkalmatos imádsága által az Isten kegyelmében nevekedik, a’ betegségnek alkalmatlansági ellen megerosittetik, a’ lelki késértetek ellen megbátoríttatik, a' vétkeinek maradékitol meg- tifztíttatik, és így a’ testében lelkében megkötinyeb - bíttetik. Ez a’ Kenet utolsónak neveztetik előfzör azért, hogy a’ többi kénetektől megkülömböztessen, mellyek az Anyafzentegvházban gyakoroltatnak úgymint a’ Kerefztség, Bérmálás, és Egyházi Bend Szentségeinek alkalmatosságával ; másodfzor pedig ezért, hogy valóban utolsó, mert az élet végén veA a