Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

355

esküvés után régenten a3 vifzontagos fzereteteknek, és hivségeknek megbizonyítására fzeretettsókot adtak egymásnak, és egyfzer’smind a’ Papnak is az ö egyházi fzolgálattya’ diját (pensum stolare) : most a’ fzeretettsók helyett Kristus fefziiletét, vagy a’ fzenfc János Evangyeliomát tsókollyák *).

A’ Katolika Anyafzentegyháznak ezen tifztessé- ges tzeremoniáibol, mellyek között a’ Házasulandókat meg fzokta áldani, önkényt értődik: í-ör hogy nem esik helyesen , mikor a’ házasulandók ezen Szentséget nem a’ Templomban, melíy a’ Szentségek kifzolgáltatásának tulajdon helye, hanem nyil- vántalan házakban vefzik fel, mintha valami rofz, vagy gyanús dologban járnának • vagy mintha fzé- gyenlenék Kristustol rendeltetett Szentséggel holtig tartandó tifztességes, és igen fontos állapotba lépni; vagy miutha kevélységből, és álditsöségböl magokat a’ többi Kerefztényektöl ezzel akarnák megkü- lömböztetni. 2-or Ennek a’ jeles öfzvekelésnek leg, £ 2 di*) Mikor Raguéi az ó leányát Sárát Tóbiással öízvehá- zasította, a’ leányának jobb kézét Tóbiásnak jobb kezébe adta, ép úgy mondotta el fölöttük az áldást (Tob. VII, 15.). Szokásban kellett annak már az első Ke- refztényeknél is lenni (Tért. de velan. virg. Greg. Naz. ep. ad Anis.). A’ Görögök és Zsidók még most is az esküdtetés után egy pohárból itattyák a’jegyeseket, <V mi az elolt a’ Napnyugotiaknál is fzokásban volt. Jelenti pedig az új házasoknak köz alztakít. A’Zsidóknál mihelyest a' pohárból mind a’ keltő ivott, azonnal azt a’ földhöz ütik, és öfzvetörik, a’ világi gyönyöfú* Egeknek múlandóságot példázván.