Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

261

Jenségböl is, a’kik az ö kerefztény társaiktól e’Tör- vényfzék előtt valami nagy bűnről bevádoltattak, és arról meg is győzettek.

A’mi pedig a’Penitentziát illeti: Valakik az említett Torvényfzék előtt nyilván megitéltettek ? azok nyilvánvaló penitentziával megfenyíttettek, melly. gyakortább való imádkozásban, fzorosabb böjtölésben, fzör zsákban, az az hofzfzú vastag köntösben való járásban, és egyéb testi sanyargatásokban állott (Tért. de Poén. c. 9.). Hogyan és meddig kellett ezeket végezni, Novatianus üdeje előtt, a’ ki 25o-dik efztendo táján a’ Romai Ekklesiában fzakadást tett, a’ Püspökök a’ vétkeknek és környül- á 11 ásóknak minémúsége fzerént meg fzokták határozni.

Mikor Novatianus az ő religiói fzakadását elkezdette, és az Anyafzentegyházat arról vádolta, bogy igen lágyan bánik a’ bűnösökkel, és a’ kik az üldözés alatt a’ biteket elárulták, akkor a’ nyilvánvaló penitentziának fenyítéke sanyarúbbá tetetett. Behozattak tudniillik annak négy ofztállyai (stationes). Az elsőben voltak a’ Sírók (Flentes), kik a* Templom udvarában (narthex exterior, atrium) vagy fzabad levegő alatt (Hyemantes), vagy pedig födeles toruátzokon megváltoztatott ruhában, többnyire zsák formára fzőtt vastag köntösben (cilicium), mezít láb, hamus fővel a’bűneiket siratták, és minden közönséges Istenifzolgálattol elzárva, a* bemenők lábaihoz borulva könj'örogtek, hogy érettek imádkozzanak. Üdövel fzokásba jött, hogy a’ kiknek