Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

ioi

amazt az öfzveegygyesültt Istenségének és emberségének azon valóságában, a’ mellyben e’ földön járt, kelt, végezte; ezt pedig megmagyarázhatatlan fzent titokban, és az eleven Hit fzerént vefzi véghez: a- máz véres áldozat volt, mert Kristusnak eleven testéből ontatotl ki a’ vér; e’ pedig vérontás nélkül való , mert jóllehet hogy benne eleven test, és eleven vér van , de ezek már nem eröfzakosan válafztatnak el egymástól mint a’ kerefztfán , hanem mint elválafz- tattak adatnak elő.

A’ mondottakot tehát egybefoglalván a’ Szent Miseáldozatnak ez az értelem határozása: hogy az az Új Testamentomnak vérontás nélkül való áldó- zattya , fzüntelen való emlékeztető jele, megújítása, és reánk való alkalmaztatása ama véghetetlen érdemit véres áldozatnak, mellyet Kristus Jesus a* kerefztfán, végbe vitt.

>3. §.

M Mise nevezet.

A’ Kerefzténységnek zsengéjében hallatlan dolog volt az Úr afztalát vagy vatsoráját mise fzóval nevezni. Akkor minden közönséges nyilvánvaló Isten ifzolgálat, megraeg különösen a’ fzent Mise is mint az Istenifzolgálatnak legjelesebb réfze görög fzóval Liturgiának hivattatott; valamint a’ görög fzertartásuak még most is annak híják; hanem mikor közönségesen a’ fzent Mi^ét értették , fzent, titkos melíékfzavakkal éltek.

Mi-