Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

az előadott Tanúságról meg kell emlékezni, és azt tselekedettel teljesíteni9 megjelenti. *

Nem fzükséges mind ezeknél a’ nagy lárma 5 sem a’ heves buzgás, melly tűz gyanánt mindent meg akar eméfzteni. Más volna az, ha nyakas, és megátalkodott hívekhez volna a’ fzóllása, kik a’feddést megérdemíették volna • noha ennek is ritkán , mérsékelve, óva, és okosan kellene megesni annyival is inkább, hogy sokfzor kinyomozhattyák azt, a’ kit a’ letzke illeti, és akkor a’ vétkes az Ő nyil- vánságos megfzégyeníltetését haraggal és botránkoz- tató tettekkel megbofzTzulhatmi. A’ vétkeseknek vagy feddésére vagy jobbítására helyesebb alkalmatosságot nyújt a’ Gyónás, vagy ha Őket a’ Lelkipáfztor magához hívattya , vagy meglátogattya.

Ha pedig a’ prédikáló az Ő oktatását ollyankifejezésekkel íiifzerfzámozza, a’mellyek atyai ízeretet- tel tellyesek , es a’ hívek boldogságára ügyelő fzívre mutatnak , akkor az Ö fzava és Tanítása mindnyájo- kat érdekli, engedelmességet, tifzteletet, bötsüle- tet parantsol. Ha az előadott dolog hit figyelő ágazat, vagy Isteni Ígéret, akkor a" íígyelmetes halható Örül azon, a’ mi az ö világosítására és vigafz- talására mondatott; ha pedig erköltsiigyelŐ oktatás, örül ismét, hogy azzal a’ rofz ellen megintetik, a’ jóra , és azzal az üdvösségre vezettetik ; vigyáz az alkalmatossagra is, a’mellyben azt teljesíthesse. Mind a5 két esetben hálákat ád a’ Tanításért az Istennek , azt magára érti, istenes indulatokkal megtelik, és tökélletesedik. Ez az igaz fzivbéli, és belső religiói

ajta'J3