Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
92 vasni lehet azoknak ábrázatjokon az ur kegyelmes ígéretének betellyesedését: a5 szomjúhozó lelket én meg öntözöm. EJ szerént aJ halál az igaznak sóba sem rettenetes. Egy mennyei szempillantás az, aJ mikor aJ lélek tulajdonképpen való szabadságába Js méltóságába által megy, mellyre addig, mig eJ földi életben, aJ test Ötét le felé huzó terhe által akadályoztatódott, el nem juthatott. Ezek szerént lesz világos énnékem a Jézus sokat jelentő szava: atyám! azt akarom, hogy aJ hol én vagyok, azok is ott legyenek, aJ kiket énnékem adtál. Ján. 17: 24. Ügy van! újra megleljük hát kedveseinket, újra meg esmerjük a halál után! Hiszen már a* földön is vágynak ollyan környülállások, aJ mellyekben az ember lelke, bizonyos tekintetben el vonód ván aJ testöl, az Ötét megvakitó érzékiségtől, tsupa önnön akaratja által meg esmeri aJ távol lévő, előtte es- meretlen és idegen személyeket, még az esme- retlen tartományokban is: miért nem inkább hát akkor, mikor majd lerázza egészen eJ föld-test levonó terheit ? istenem! mennyei atyám! majd az én szomju- hozó leskemet is meg öntözöd. Oh nem reszketek hát én soha többé aJ kimúlás órájától. Azzal a’ vidámsággal, Js boldogító bizodaiommal várom azt inkább, aJ mit ajándékozott nékem a Jézus, a’halál rettegtetéseinek meg győzője ; azzal a' vidámsággal, a^ mellyre engem aJ te végetlen jóságod és szereteted lelkesít. DitsÖ elragadtatás! ha minden kedveseim, a* kiket elvesztettem, ama boldog hazában, mellyre engem szenteltél ,, vissza adattatnak; ha, a*mi az én lelkemnek eJpor életben felejthetetlen kedves volt, egy kevés elválás után újra megtalálom! sf hirtelen való, vagy a lassanként ’s a' t.
