Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

nézi mind a’ maga, mind pedig kedveseinek halálát: azon nints az el enjászonek, aJföldinek semmi hatalma, hanem az örökkévalónak, az igaznak, az Isteninek. És ez mondott le Jézusi érzéssel a3 világról.

Felséges Istenem ! elégeros, elégbölts vagyok é én, hogy ezt a3 nagy fogadás-tételt, a3 világról való le mondást meg tarthassam, 3s ez által téged ditsoitselek ? Óh melly boldog volnék, ha ezt tehetném! mert nem volna igy semmi hatalma rajtam a3 világnak; bátran 3s rettenthetetlenül áll— nék akkor szembe az élet gonoszaival; nem tsak , hanem semmi szerentsétlenség sem volna reám nézve, a3 bizonytalan jövendők mérhetetlen kebelében ! Napról napra bűn nélkül valóbb, nyugot- tabb , 3s lelkesebb lennék én. Úgy járnék szél- lyel a3 világban, mint az, a3 kit te irgalmasság Istene el botsátottál, boldogságot 3s jólléteit terjesztenék egy bizonyos ideig, hogy azután nagyobb és örök gyönyörűségekre szállíttassam fel. Akkor lennék óh mennyei atyám! tsak akkor! igazán a3 te gyermeked! akkor óh világ Idvezitoje! a3 te tanítványod; óh Jézus! segíts engemet! vágyódásom unszol ! lelkem hozzád emelkedik; erősíts szent lelked erősítő kegyelmével! És Uram! adj vonszódásomnak, törekedésemnek jó elő-menetelt. Amen.

60 yf leg nagyobb fogadás tetei, ’s a’ t.