Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
541 goknak el választódása. Az ébren létei, az élet erőnek ki ömlése, apadása, emésztodése; az alvás pedig ezeknek helyre pótlása. Ezért alusznak a’ természet bölts rendszabása szerént az emberek, az állatok , sőt némelly plánták is, aJ mellyek estvénként be tsukják virág koronájo- kat, Js leveleik öszve húzódva le felé függenek. Hanem, Mitsoda állapotban van aJ külső érzékektől való magába térésében aJ lélek; mikor az öt tes- á érzékek által a’ külső dolgoknak reája semmi be folyások sints ? ezt soha sem tudjuk ! De azért ki merné azt mondani, hogy ezekben aJ szempillantásokban egészen semmivé lett ? Hiszen, ha ez igy volna , igy minden reggel más meg más lélek költözne bé aJ test sátorába. De maga a* lélek is jól tudja azt, hogy Ő ma is az., aJ ki tegnap volt, és hogy mindég ugyan az, aJ ki az előtt is volt. El vonla ugyan magát az érzékektől ; de azért szakadatlanul él, jóllehet léteiét tökél- letesen nem tapasztalhatjuk is, minthogy egy bizonyos ideig a’ testnek, mint eszközének, mellyel munkálódván , szokta a’ maga léteiét ki nyilatkoztatni, használását félben szakasztottá. A lélek minden meg sziinés nélkül való munkásságának tsalhatatlan tanúi aJ mi álmaink. A- kármi órán ébredjen is fél az ember alvásából, még is fog arra eszmélni, hogy valamit álmodott. Nagyon el nyomódik ugyan, ’s homályossá lesz ez az eszmélés, a’ hirtelen fel ébredéskor, a’ külső dolgoknak a’ lélekre hirtelen való rohanása által ’s maga a’ lélek sem tudja , hogy mitsoda elő terjesztésekkel foglalatoskodott az alvás alatt: de még is bizonyosan érzi azt, hogy az Ő külső dolgokra ragadlatott figyelmét valami ollyastól kellett neki el szakasztani, a’ mi Őtet elébb belsőképpen íoglalatoskodtatta. A halál után lejendö meg dits'öülés.
