Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

mint igen keveset teszen az én belső valóságomra köntösöm : szint ollyan keveset, vagy semmit sem tesz arra az én testem is, mikor azt a5 balálban, mint lelkemnek kopott ruháját, le kell vetkeznem. A* ki voltam por testemben, az leszek én más öszve köttetésemben is. Az én lelkem meg marad ugyan azon léleknek vég nélkül, mint az én testem is ugyan azon pornak, melly volt valaha.

IC* szerént ezen egynéhány szempillantásnyi dobol, mellyet életnek nevezünk, által viszem magammal önnön betsemet, vagy betstelenségemet, a* más nemesebb vagy meg alázóbb, ditsŐsége- sebb vagy szomorúbb jövendő öszve köttetésem állapotjába is; és igy telyesedik bé az élet beszédének egyik igazsága: hogy az én tselekedeteim jutalma követ engemet.

Boldogok hát aJ halottak, a* kik ezután az Úrban halnak meg ; igy szoll a* lélek , mert meg nyugosznak az ö fáradságoktól3 és az ö mun- kájoknak jutalma követi őket. Jel. 14: 43.

A* mi munkáink jutalma követ minket, mert a ’ leg szorosabb Js el válhatatlanabb öszve kötte- tés van ezen mostani földi életünk *s az örökkévalóság között; szorosabb, mint a* tengerben úszkáló viz tsep és maga a* tenger között. Minden tsak egy!

Meg van ez az öszve köttetés; mert tsak egy a* világ roppant egésze, és én már most is abban élek, *s jövendőben is tsak ebben fogok élni, mint az én mennyei Atyámnak házában.

Meg van ez az öszve köttetés. Mert tsak egy .az idő és egy az örökkévalóság, melly mindég volt, vagyon, és lészen. Nem tsak a* síron túl megyek hát én az örökkévalóságba; mert már itt az időben *s az örökkévalóságban élek. Ugyan,

Az élet és örökkévalóság öszve kottetése. 527