Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

516

Tsak a szentség nyer gyözeclelmet.

kalmatos, el veszett az az állatisághoz ragaszkodó sokaság állhatatlan seregében ; és méltó ezen el veszésre, mellyet állhatatlansága '*s in- gadozósága által szerzett magának.

Minden ember tiszteli az állhatatosságot. Úgy van, még a meg átalkodott gonosztévőkben is bámuljuk néha néha azt aJ rettenthetetlenséget, Js maga elszánásl, melljel azok fel tett tzéljokra egész erővel tőrekesznek. AJ leg nagyobb meg vetésre méltók tehát azok, a5 kik magoknak urai nem lévén, ma betsúletes emberek, holnap pedig go- nosztévök ; aJ kik a3 virtus és vétkek, a3 bún és megbánás között ingadoznak Js az állandóságot magokévá nem tehetik. Utáljuk az illyeneket, mert nints meg bennek az akarat tisztasága. Meg vetik aJ virtust, mert nem akarnak azért aJ zabolátlan indulatok rabjai által ki nevettetni; 3s ismét barátivá lesznek a3 virtusnak, mert azt gondolják, hogy nagyobb betsliletre jutnak az által, mint aJ gonoszság által. De el vesznek aJ boldogtalanok, mert tsak a3tisztaságé, Js aJ szentségé a3 gyozedelem. Nem hartzolnak ők igazán a3 testiség bűnös sugallásai ellen; sót az Ő állhatatlan ingadozások, annak bizonysága, hogv zabolátlan indulatjaiknak akaratjok ellen is játékává lettek. Nem volt önnön akaratjok, sem önnön munkásságú lelkek ez életben; ugyan mi- jek marad meg hát, majd mikor testek, a3 melly tsalóka kénnyé vei Őket tetszése szerént igazgatta, aJ sirba száll ?

Tsak a5 szentség nyer gyŐzedelmet ! Emlékezz meg, óh én lelkem, a3 ditsoségesen fel táma- madottról! Mikor az emberek leg felségesebb tzél- jaid ellen dühösen ki keinek ; mikor az általad munkába vett Jóért, aJ háládatosság helyett, az irigységnek, *s gonoszságnak átkával Js fegyverével üldöznek, Js kergetnek; óh emlékezz meg