Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
508 XLÍI. Tsak a Szentség nyer gyözedelmet. Rom. 8: 28. Jézus a’ kÖ kriptát jó virradta felé El hagyván , szent Attyát hozzánk engesztelé , A’ Sinai hegynek dörgő átka mula; Mert a’ halál helyett léteit, a’ félelem Helyett áldást szerzett e’ ditso fejedelem, Hogy jeles Husvétja reggele virűla. Felséges munkáját végzetté telyesen , Hogy a’ kegyelemben bo részünk lehessen , Oh áldott légy fel ébredett! Már hát a’ rothasztó Gödör nem borzasztó; Mert mi követünk tégedet. Szollja hát örömmel minden lélek szája, ’S a mindenség Ament ekhózzon reája, Hogy a’ Jézus lett a’ győző fejedelem! E’ szerént már minden kétség el távoza; Sót az Istenség is illyen végzést hoza: Hogy tsak a’ szentségé lesz a’ gyozedelem! Oh hát rettegjek é, mikor az életnek Komor fergetegi halálra kergetnek? Nem fél a’ Jézus barátja! Fel nézvén az égbe Tudja, — ditsoségbe Hogy Attyát örökké látja. c Ozélyel szaladtak a* Jézus meg rémült tanitvá- nyi; meg borzadván ditso tanitójok halálától, mind egyik bálorságos menedéket, JsaJ vért szom- júhozó JSidók dühössége ellen rejtek helyet keresett. És aJ miképpen meg háborodtak lelkekben aJ ditsoségesnek esetén: ugv kezdett a’ kétség is
