Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
480 Ha örökre el szakadnának azok, aJ miket az Isten öszve kötött egymástól; La az én testemmel együtt elhalna aJ hiv szeretet , Js az elköltözőit kedvesek viszont meg látásának élesztő reménysége is: óh mind el veszne, mind semmivé lenne akkor az is, ai mit aJ teremtetségben ditsoségest szemlélek ! így az én lelkem meg fosztatódna minden kedves örömeitől, Js kintsétol. így az örökkévalóság nem volna egyéb, hanem az árván maradt lelkeknek számkivettetése, aJ hol mun- kátlan magánosságban, ide Js tova bolyongva , hijjában keresnék aJ kedvest3 aJ mit el vesztettek, így az örök sir ditsoségesebb volna az örök életnél , mértebben tsak sirdogálni kellene a’ minden reménytől meg fosztatott vágynak aJ kedves emlékezetre. így aJ szeretet és aJ barátság rettenetesebb érzések volnának, mint aJ haragj gyülölség, irigység. így sok millióm lelkekre nézve nem volt méltó , hogy ezt az életet eJ földön élték. így szükségesképpen illyen esdekléssel kellene nékem az Istenhez folyamodnom : „ Old meg végetlen erejű felség bennem a szer etetet. Ah! miért teremtettél bennem ollyan szivet j a mellynek szüntelen vér zeni kelljen ? Miért kötöttél öszve szívesen szeretett kedvesekkel * ha azoktól örökre el szakasztassz ! Miért ruháztál fel en- gemet as hiv szeretet érzéseivel, Js ollyan hűségesen szerető szívvel, ha tsak arra valók ezek j hogy' fájdalmas veszteségem eleven érzésével , mennél nagyobb nyomorúságba s gyötrelembe taszítsanak ? Oh hát „ hijjában nevezi eJ szer ént a? meg keseredett s ~s bánatos szivü özvegy haldokló szerelmesét s a3 testvér kedves attyafiát, a3 szülék ártatlan gyermekeiket! Oh j igy az örökkévalóság . vagy a’ bennünk munkál ódó okos léleknek tökélletes seml^ilág ősit ások az örökkévalóságról.
