Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
Egymáséi vagyunk még most is; jóllehet korábban elköltöztél az atyához, aJ kihez én is majd el költözöm. Ugyan mitsoda szerentsétlenség hát egy két órával későbben vagy korábban szolit- tatni fél aJ szentek szentéhez? Az most el földön az én rendeltetésem, hogy tellyesitsem azt, aJ mit reám bízott az én Istenem. Legyen meg hát szent akaratja. Tudom én,, hogy az én számomra is felséges örömök készíttettek el, ha el végezem földi vándorlásomat. Hány esztendők lehetnek még hátra bujdosásomban! És ha számosok is azok , de mitsoda aJ leg hosszabb élet is utoljára? Egy kis hajnali álom! aJ mellynek mikor vége lett, Js el jött az én idom, óh akkor, akkor! újra meg lelem, meg látom m eg ditsoült kedvesemet! Újra meg lelem, meglátom! felséges gondolat, a' rnelly mennyei örömmel tölti bé szivemet Js lelkemet. Újra meg talállak, Js meg látlak tégedet, óh kedves lélek, aJ ki után szüntelen óhajtottam Js mitsoda felséges helyhez- tetés, egy boldogabb világ paraditsomában! Ha emberek maradnánk, öröm könnyek közt esnénk egymás nyakába; de mint meg ditsoültek, az Istenség háládatos imádásában merülünk el. — Ismét meg látjuk egymást! Ugyan lehetséges é ez ? Meg visgálom az örökkévalóságról való világositásokat, ugyan mellyik adta ezt az édes reménységet ? Ki szerzetté ezt énnékem ? Oh világ megváltója, aJ kinek böltsességed olly sokszor fel emelt engemef az Istenséghez; aJ kinek beszéded soha engemet meg nem tsalt; aJ kinek biztatásaid tsudálatosan meg erősítettek engemet, óh áldott Jézus, élő Istennek szent fija! aJ ki aJ nyomorult emberiség meg vigasztalására eljöttél, te adtad ezt aJ biztatást 3s reménységet! Midőn te aJ gyalázatos kereszten ekképpen szol- lottál a'* meg feszittetett. tolvajhoz: „Ma velem Fill. Rész 30 Világositások az örökkévalóságról. 465 t.
