Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
lene é még keményebben is szenvednem rosszindulatomért? Ha egyszeri szerentsétlen eset elég böitsé nem tett engemet, nem érdemiem é meg, hogy sanyarúbb sors adjon nékem oktatásokat a3 jó útra? Le mondok a3 búsongó komorságról, hogy az Isten 3s a3 világ eránt tartozó kötelességeim te- lyesitésére alkalmatosabb lehessek. Nem epeke- dem többé tiinodÖ gondolatokkal; nem gyötröm magamat azon való komor elmélkedésekkel, hogy vallyon mindent illendően véghez vittem é kedves halottam eránt? vagy nem mellékeltem é el valamit, a3 mit meg kellett volna tennem egéssé- gében vagy beteg ágyában? Ha igy esett is, ez volt az Istenség akaratja; mert mit tehet az ero- telen 3s együgyü ember ?! Az Isten akarta kedvesem halálát, meg ért 5 már egy boldogabb világra. Minekelötte lélekzet- tem ; minekelötte a3 világon lett volna meg holt szerelmesem; el határozta már a3 bölts Isten annak utolsó óráját. Az Ö sorsának tsirája azonnal el kezdett ki fejtodzni, mihelyt meg pillantotta Ö a3 napnak kedves világát; Js azonnal munkások voltak a3 környülállások mindon óldalról reája nézve. Még ártatlan nyájassággal mosolygott Ö , az Ötét szerető kedvesek körében, mikor már el kezdődött az Ő meg halása, 3s a3 halál angyala lengett körülötte. Hogy Ő meg futotta a3 pályát, 3s éppen abban aJ szempillantásban, az egy régen el múlt pertzentésnek volt a3 következése, mellyet ö nem esmert, 3snem tudott. Semmi orvosi ügyesség, 3s gondos iparkodásom sem nyújthatta volna tovább az Ő életének fonalát. A3 kedves világú lámpásnak ki kellett aludni. Az orvosi ügyesség, tulajdon iparkodásom , buzgó könyörgésem, mind sikeretlenek lettek, és mikor angyallá lejendo kedvesem élete meg érett az aratásra , akkor minden orvosi szer, minden emberi iparkodás teheVilágositások az örökkévalóságról. 463
