Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

ezt a3 meg holt hamut valaha egy nemes valóság lelkesítette. Valóban

Másokban is tulajdonképpen nem a3 testet szeretjük vagy utáljuk, hanem a3 lelket, a3 melly aJ test által munkálódik. A3 lélek bájoló kelle- me az, a3 melly fel vidít ; annak böltsessége, virtusa, a3 melly tiszteletre serkent minket; annak romlotsága, a3 melly kedvetlenséget okoz bennünk. A3 holt váz mellett pedig minden szeretet, minden utálás meg szűnik ; mert akár jó barát, akár ellenség lett legyen, el enyészett; annak romlandó borítékja szint olly kevéssé vonsz magához bennünket, mint akármelly más rakás por.

Valamint hát igen természetes , hogy nem a3 testet szereti valaki valakiben, hanem aJ lelket, a* ki a' test munkásságában nyilatkoztatja ki magát ; úgy ellenben az is természetes, hogy minden ember magára nézve 3s magában a3 testet szereti, mikor másban a3 lelket betsüli. Arra fordítja hát minden íigyelmetességét, hogy testét fen-tarthassa , 3s tokélletesithesse ; mert meg kívánja úgy szólván a3 léiek, hogy alkalmatos 3s jól készült eszköze legyen; gondoskodik, hogy azt fel tsinositsa3 ékesítse; mert a3 lélek a3 belső 3s meg maradó tökélletességre való törekedé- sénél fogva sokszor kéntelenségbol is arra fordítja figyelmét, a3 mi legközelebbről tartozik hozzá, bár ha szintén testi az, 3s el múló is. Nagyon gondoskodik arról a3 lélek, hogy érezvén önnön fogyatkozásait, betsének lehető hijjánossá- gait , borítékjának tsinosságával pótolhassa ki; iparkodik a fogyatkozásokat szépíteni , hogy észre ne lehessen azokat és gyengeségeit venni,

3s ekkor az illyen emberről azt mondjuk , hogy TettetÖ. ' I

278 halál nyereségem.