Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
ennek kell eJ földön Jeted fo tzéljának lenni. Mihelyt valamelly örömtől , világi haszontól , vagy a3 halál által kedvesedtől meg fosztatva, határtalan búnak ereszted magadat: már ez arról teszen bizonyságot ^ hogy felettébb ragaszkodtál a3 kiilso fényhez, Js a3 múlandó földi dolgokhoz; hogy nem helyheztetted lelkedet igazi szabadságába , sót meg engedted , hogy az erőt vett szokások, és aJ testiség ingerei le bilintseljék azt. JNem volt még a3 Jézus a3 te életed, az az, nagyon messze voltál még attól az Isteni gondolkozás módjától, mellyel kellene, mint igazi kereszténynek bírnod. De te sóhajtasz! és tudom, mintha hallanám, hogy magadban így szóllasz: Ah, nehéz dolog ez! De hidd el, hogy ez a3 sóhajtás azt bizonyítja, hogy még nem vagy az, a3 minek kellene lenned. Hijjában pedig, azzá kell lenned, ha erőszakosan ellene áll is a3 testi természet. Azzá kell lenned! mert szét tépi egymás után minden örömeidet a5 sors vas keze, hogy meg éreztesse veled igazán azt, hogy semmid sem marad meg e3 világon , hanem tsak magad maradsz meg magadnak. Tekints, tsak egy pillantattal házadra 3s virágzó házi boldogságodra , óh talám egynéhány esztendők múlva, a3 tűz, viz^f hadakozás, 3s más szerentsétlenségek semmivé tészik azt. Tekints testedre; meg lehet, kevés idő vártatva keresztül nyilalják azt aJ nyavalyák, 3s beteg ágyba döntik. Tekints atyádra, anyádra, férjedre, feleségedre, gyermekedre, unokáidra, 3s mind arra, a3 mit lelked kedveli; óh nem történhetik é meg, hogy még ebben az esztendőben sir dombijaikon sirdogálsz azoknak? Meg marad ugyan melletted azoknak szerető lelkek ; de testek a3 porba dúl, a3 mellynek volt az eredeti szüleménnyé. Vili. Rész. 4 Jczus az én életem. 275 18