Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
minden ön haszon vagy^ mellékes tekintet nélkül , szívből szivért. Oh szeretetnek boldog napjai és szempillantási ! mellyek sok kedvetlen esztendők betsét felyül múljátok , oh de nem vagytok már többé ! tsak a5 vissza emlékezés ha- lavány árnyékában kiséritek búsongo lelkemet! éh boldog gyermekségem jé baráti ! hová tüntetek el ? hol ér utél benneteket utánnatok vágyásom hiv szézatja! hol keressen benneteket könnyel ázott ábrázatom ? hijjába emlitem magam előtt örökké betses neveteket. Hijjába uji- tom meg szívemben egész formátokat, Ígéreteiteket, nyájas szavaitokat, esküvésteket. El váltunk egymástél. A3 mit az esztendők, a3 változó érzések, környülállások, Js más kedvetlen esetek , tőlem el nem szakaszthattak , Istenem ! aJ gyászos sir verem elszakasztotta. Mind el enyésztetek. Nálatok nélkül kell töltenem bánatos éltemet. És ugyan, érdemes é a3 köszönetre hogy valaha egymásra akadtunk ? éh melly hamar el hervadtak a3 kedves résák , és tsak a3 tövisek maradtak meg!! Örömmel forgatlak eszemben éh kedves meg holtak ! ti boldogabb világ angyalai titeket , a3 kik tsak egy kevés időre állottatok ez életben mellém, hogy azt énnékem meg fűszerezzétek. Hozzám valé egyenes barátságtok le szállott veletek együtt a3 sírba , de az én bánatos fájdalmam , éh el nem ment tőlem , nálam maradt, 3s nálam marad, míg én is veletek együtt nem nyugszom el3 pórban. Hát az én reményeim óhajtásaim, ugyan hová lettek? Nagy erőlködéssel munkálkodtam, sok áldozatokat tettem, hogy fel emelkedett sorsban legyek. Sokszor közepekbe rohantam a3 veszélyeknek, de a3 jobbnak reménysége uj erővel töltötte bé szivemet. Gyakran el merültem 254 A' keresztyénnek az urra való örvendetes ’s at.
