Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

nem és Atyám! én mind örökké a3 te gyermeked , és te az én atyám maradnál! de hiszen, mitől rettegnék én? nem lett semmivé az én te tőled fiúvá való fogadtatásom, és nem veszett el reám nézve is örök irgalmad. Ugyan mi is az , a mi engemet te tőled, óh mindenütt j’elen lévő, el szakasztliatna! Semmi sem, tsak a3 bún. Mert tsak a3 tisztátalan nem állhat meg előtted és te benned, óh leg szentebb valóság !

Úgy van! te vagy tsak Isten egyedül! Istenem vagy te nékem, és közel vagy én hozzám a3 zivatarokban, 3s a3 tsendességben, a’ halálban, Js a3 koporsóban, és az Örökké valóságban. Te általad töltődött be minden hely 3s előtted száz esztendő tsak egy szempillantás. Testem meg lialása, tsak közelités a3 meg ditsoülés- hez; 3s halálban való ki múlásom tsak a3 föld poraitól való meg szabadulása az én halhatatlan lelkemnek.

Oh Atyám! melly számtalan boldogság származik a3 te mindenült jelen valóságod okos meg gondolásából! figyelmemet erre függesztve, engedd hát Istenem! hogy szent szemeid előtt ártatlanságban ’s igazságban • járhassak , gondolkozzam, és imádkozzam. Amen.

Az Istennek mindenütt jelenvalósága. 251