Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

mind egyik Felekezet a* maga tudományos állításainak helyes voltát aJ Szent írásnak azon helyeiből mutatta meg , aJ mellyekbol mások azt, mint Eretnekséget és tévelygést ostromlot- ták. Éhez járult még egy másik nemtelen szüleménnyé aJ hamis vallásbeli buzgóságnak, tudniillik az arra való törekedés, hogy minden úton módon igyekezzen az ember más Ekkle'sidnak tagjait azon Ekkle sióba vinni általa a3 melly- hez maga tartozik. Az úgy nevezett térítés, aJ leg nagyobb buzgósággal üzettetett. Minden módon reá erosködtek az emberre , most fenyegették és rémitették s majd világi hasznokkal ketsegtették , majd babonás eszközöket és szent tsalárdságokat vettek elő , hogy aJ magok Ek- klésiájának egy uj követöt nyerjenek és azt az ellen-felekezettol el vonják. Ezt azután aJ lelki kevélység, és az igazságot aJ maga birtokában lenni hivő hiúság úgy nézte , mint valamelly nagy gyozedelmet. Nem gondolták meg,hogy azzal éppen nem vezették aJ lelket az Istenhez, hogy valakit más hit formájának vagy vallástételnek elmondására bírtak. Tsak azon szomorú és veszedelmes tévelygésben erősítették meg azt, mintha az életnek minden szerentséje , mintha az örök boldogság tsupán tsak attól függene , hogy az ember valamelly bizonyos Ekklésiai társasággal legyen külsőképpen öszve köttetésiben.

Az aJ kívánság, hogy másokat arra a5 vélekedésre vegyünk, aJ mellyben magunk vagyunk és a5 mellyet igaznak tartunk, nagyon természetes. Minden bizonnyal szabad, sót szenL kötelesség is az, hogy aJ mit mi igazságnak esme- rünk és boldogító ereje félöl meg vagyunk győződve, győző és íündamentomos okokkal eleikbe terjesszük másoknak. De ezzel meg kell eléyf Vallásért való háborúk következései. 599