Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g
584 sí Vallásért való háborúk. Minden háborúkban az emberi nemzet iszonyú elfajulása tűnik szembe és hogy a3 kegyet - lenségben, vér szomjuhozásban és gonoszságban , az erdőknek és pusztáknak vadait felyül múlja; de a3 vallásbeli, vagy polgári vélekedésekért való háborúk, a3 leg rémitobb meg átalkodással szoktak folytatódni. Mert ezekben minden egyes viaskodó tulajdon ügye mellett hartzol; nem az ország nagyobbitásáért, vagy Fejedelme hó pénzéért folytatja a3 háborút; hanem magáért, és a3 maga vélekedéséért. Az Ö tulajdon gyülolsége dühösködik ekkor. Minekutánna végre a3 szükség mindenütt a’ leg felsőbb pontra lépett, több Országok pusztultak el tűz, fegyver, és éhség által 3s fogytak ki minden erejekbol, — békesség készült. Az első düliösség le tsillapodott. Leg többnyire azok, a3 kik a3 kegyetlenséget elkövették, már nem éltek; mások következtek utánnok, a3 kik egészen más kívánsággal és tzéllal folytatták a3 háborút. Az ellenségeskedés vége felé nagy részént egészen más dolgok felől alkudoztak, mint a3 mellyek a3 háborút okozták. Nem arról gondolkoztak többé, hogy egyik, vagy másik vallásbeli felekezetet el töröljék a3 földről, egy Ek- klésiát tegyenek egyedül uralkodóvá a3 világban, — nem —leginkább tsak a3 kár-pótlás, az országok határai, a3 nagy név és méltóságok el esmerése forgottak kérdésben. Mint a3 Kathóli- kusok, úgy a3 Reformátusok, mint a3 Lutheránusok, úgy a3 Morva atyafiak és akármely névvel neveztetett más Ekklésiai Felekezetek, meg erősödtek a3 magok lételekben és jussaikban egymás ellen. Mindnyájan erősebb karba helyhez- tették magokat és az időtől fogva tsendesen meg maradtak egymás mellett.
