Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

XLVIIT.

A Vállásért való háborúit,

Rom. ö i 35%

A’ mi cn előttem most Ínségnek látszik,

Az é? — ’s szerentse é, a’ mi olly szint játtzik ?-— Az én gyenge szemem által nem láthatja, Mellyikben mi légyen az Ur akaratja.

Nem látom én el tsak a’ mát is előre,

O egy tekintettel az örök időre Lát, és böltsessége szenteltetésünkre Rendel mindeneket, és idvességünkre.

A’ gyenge természet reszket ugyan bennem,

Midőn fajdalommal kell szem közbe mennem j Még is a’ zaj közt is nyugodtan evezek,

Mindent igazgatván itt Isteni kezek.

Midőn aJ népek az Ö vallásos meg gyozödéáeik- re nézve egymástól el szakadtak, és minden reménység a’ köz ekklésiai egyesség vissza állítására nézve oda lett: az akkori Fejedelmek , és Királyok ezen egymás ellen való költsönös el ke- seredést ollyan tzélokra használták, aJ mellyéknek aJ hitre tartozó dolgokkal tulajdonképpen semmi öszve köttetések sem volt. Némelly ra- *vasz Nagyok attól féltek, hogy eddig való hatalmok meg tsonkúl; mások azt hitték , hogy jelen van az alkalmatosság, mellynél fogva na- .gyobb tekintetre tehetnek szert. Egyik Fejedelem örült aJ másik Országában lévő nyugim tatlanságokon, lázzadásokon és pusztításokon 5 egyik védelmezte, a3 mit aJ másik üldözött, A" Pro-