Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 7. (Buda, 1830) - 10.413g

hatalma alól aJ magok Országokban; látták e’ mellett meg kissebbedni & Papságnak eddig való be folyását, melly gyakran nagy gát volt előttük; határtalanabb lett hatalmok ; ok húzták az elebbeni papi jövedelmeket; sok gazdag jószágokkal biró Klastromokat, Apáturságokat és más kegyes intézeteket töröltek el és magokéivá tették azoknak javaikat.

AJ leg alsóbb rendből való szerentsétlen osztállyá aJ népnek, hasonlóképpen aJ maga földi hasznát kereste a’ dolgok közönséges meg változása alkalmatosságával, a* keresztyén világban. Ezen osztályba tartoztak aJ szegény földmivelok, tselédek, és szolgák, kiknek majd semmi tulajdonok se volt, egész életekben Urok hasznáért kellett fáradozniok, kik gyakran kegyetlenül bántak vélek, Js aJ nyomorultak alig találtak ügyökben Bírót, aJ ki nékiek igazságot szolgáltatott volna. Nagy részben ollyan emberek voltak ezek, kik testekkel, és javaikkal Urok tulajdonai voltak, aJ kik minden büntetés nélkül kények szerént bántak vélek , el adták , el tserélték , zálogba vetették Őket. Tsak arra se volt szabadságok, hogy Urok engedelme nélkül házasságra lépjenek és ha meg esett, hogy két uraság emberei öszvc házasodtak, aJ született gyermekek kettőjük közt fel osztattak. Nem volt eJ szerént ezen szcren- tsétleneknek semmi tulajdonok , semmi szabadságok, semmi jussok, némünémüképpen egyenlőknek tartották az oktalan állatokkal Őket, Js Js birtokosaik hasznára való tsupaeszközöknek.

Ezeknek aJ birtokosoknak természetesen emberibb módon kellett volna gondolkozniok, Js tselédjeikben is meg kellett volna betsülni az emberiség méltóságát; mint Keresztyéneknek meg kellett volna emlékezniek aJ szent írás parantso- latjára, az Isten szavára, melly ezt kiáltotta fü570 A szerentsétlenek jussa ci polgári ’s a t.